Meszecsinka

Húha, szóval és tettel. A New York-i szabadnap után mentünk Philadelpihába, a Chris' Jazz Caféba. Igazi jazz klub. Ron, a jófej és laza tulajdonos, híres jazz muzsikusok a falon, a közönségnek a fele jazz zenész, lazaság van. Három szettet játszottunk, ami nekünk is új volt, de a végére már annyira belejöttünk, hogy elkezdtük volna elölről. A pincérek folyton megálltak, mikor felszolgáltak, vagy épp hátul táncoltak. Ron azt mondta, hogy először az emberek néztek, hogy mi ez a zene, de aztán mindenki odavolt. Ron, mikor elment mellettünk feltett kezekkel táncolt, engem a koncert után meghívott egy társaság egy italra. Beszélgettünk, dícsértek, mondták, hogy sztárok leszünk. :) Jófejek voltak, valahogy olyan könnyen megy velük (és mindenkivel) a beszélgetés, ja és mindent értettem, amit mondtak, pedig már egyikünk se volt józan. :) Multikulti társaság volt, feketék, latin-amerikaiak, kint született horvát, ukrán, bolgár... újabb kapcsolatok születtek. Tetszik, hogy olyan őszinték az emberek és természetesek. 

Ron a bal szélen:

A következő koncertjeink Ligonierben voltak. Reggel tízkor volt az első, aztán kettőkor, majd este fél héttől. Ligonier gyönyörű város. Mint a mesékben, cuki házak, rendezett és tiszta utcák, egyedi kis boltok, nem engedik be a nagy üzletláncokat és a gyorskajáldákat. Találkoztunk Timivel, az ottani szervezővel. Olyan jó volt, egész nap velünk volt, segített, nagyon kedves. És imádtuk, ahogy beszél. Erdélyi lány, 8 éve él kint, és ez az erdélyi-angol magyar nagyon jóízű és jó hallgatni. Este neki órája lett volna, és nem tudott volna eljönni, de a reggeli koncertek után, mondta, hogy lemondta az órákat, és jön este bulizni. :) Az első koncert egy elfekvőben volt. Betolták az öregeket és ők vártak ránk. Volt, aki beszélni sem tudott már és szinte teljesen vízszintesben feküdt, de úgy csillogtak a szemek, és jártak picit a lábak, hogy jó volt nézni. Volt leghátul egy pár. A bácsi végig fogta a néni kezét, aki lehajtott fejjel ült végig. A bácsi simogatta a kezét, az arcát...nagyon megható volt. Megható volt az egész, és nagyon különleges nekünk. Még soha nem volt ilyen élményben részünk. Aztán kettőkor egy öregotthonba mentünk. Ott volt aki, mikor meglátott, már integetett mosolyogva, voltak nagyon öregek és nagyon fürgék is. :) Volt egy 105 éves bácsi, aki 100 éves korában adta le a jogsit, igaz, hogy átengedték a vizsgán, mert olyan jó állapotban volt, de azt mondta, inkább nem kockáztat. Koncert közben volt két néni, akik összevesztek ezért szét kellett ültetni őket, az egyik nagyon táncolt, a másikat ez zavarta. Többen is ülve táncoltak, mosolyogtak, koncert közben szólt Timi, hogy inkább több pörgős számot játszunk, azokat jobban bírják. :) Utána jöttek hozzánk gratulálni, a bácsi hozta a levelét, egy néni elénekelte az egyetlen magyar népdalt, amit ismert (kint született magyar, de még soha nem volt Magyarországon), a nagyon táncolós néni jött megölelgetni, még utána is nagyon táncikált, amikor együtt énekeltek. Tetszett nekik és nekünk is, egy új élmény. Búcsúzáskor pár puszit adtunk, ölelések. Simán visszamennénk rendszeresen bulit tartani ott, igénylik is és szeretik is, és mi is kapunk tőlük sokat!

Egy kis pihenés után indultunk a harmadik helyre. Darlington étterem. Egy erdélyi hölgy, Erzsébet csinálja. Timi is ott dolgozott, mikor kijött Amerikába. Tele volt a hely, azt mondták ez az első, hogy minden asztalt lefoglaltak. Nagyon kedvesek voltak! Isteni kaják, italok, jó hangulat. Koncert után nagy beszélgetések, nevetgélések. Kiderült, hogy Erzsébetnek van egy Annamari lánya, akire hasonlítok! :) Hát ilyet. Timi elhozta a családját, édes kislánya és kisfia van. A kisfiú, Ákos koncert közben odaült a zongora elé, és figyelt! Aztán koncert után zenéltek ők is a dobokon! :) Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon jó emberek között, köszönjük nektek Timi!! :) 

Másnap volt Emil szülinapja. Beültünk ketten egy kellemes kis étterembe koccintani. Jópofa néni a felszolgáló, kérdezzük, van e pezsgő. Mondta, az nincs, de van olyan, ami hasonló. Megkostóltuk, és mondtuk, hogy ez pezsgő, erre nevetgélve, mondta, hogy na ma is tanult valamit, és legközelebb már tudja másnak is mondani, ha kérdik. Amúgy, ahol eddig voltunk bárokban, éttermekben, mindenhol adtak kóstolót, ha nem tudtunk dönteni. Tök jó. Aztán jött Timi, egy utolsót találkozni, elkísértük őt az oviba a gyerekeiért. A balerina kislánya ugyanabban a szép kis ruhában volt, mint előző este. :) Mostanában én is ezt csinálom, annyira tetszik valami összeállítás, és fáradt vagyok, akkor alap, hogy ugyanazt veszem fel! :D A fiúk bejárták az erdőt közben, egy kicsit vártak ránk, elindultak felénk, mi meg feléjük, és pont ott találkoztunk, ahova hívtuk őket sms-ben (csak azt nem olvasták). :D Nehéz szívvel hagytuk ott Ligoniert, Timiéket, Erzsébetet, nagyon szép élmény volt! Remélem még találkozunk!!