Csütörtökön volt az első koncertünk Montclairban, New Jerseyben, egy kis jazz klubban. Első, izgulós, összerázós koncert. Tetszett az embereknek, jöttek oda csillogó szemekkel. Koncert közben néha kijött a szakács hallgatni a zenét, és közben nagyon mutogatta, mennyire bejön neki. Jól elfáradtunk a nagy izgalomba, úgyhogy megint könnyű volt elaludni.
Másnap várt a guszta reggeli, nyami. Be kell szerezni juharszirupot, és otthon is csinálni. NYAMI. Nagyon el vagyunk kényeztetve. :)
Közben ilyen pulykakeselyűk repkednek a kertben.
Elindultunk New Yorkba, a Dromba, útközben gyors városnézés a kocsiból.
Beállás után tettünk egy kört a környéken. Jó kis hely, lazaság van, szimpi emberek, közös kertek a társasházaknak, kosárlabdapályák. Az emberek a házak előtt gyülekeznek, beszélgetnek, elvannak, a kocsikból hangosan szól a latin zene (a legnagyobb örömömre), jó érzés ott lenni.
A Dromban körülbelül 15O ember, jó hangulat. Nagy sikerünk volt, visszatapsoltak, csak sajnos nem adhattunk ráadást, mert utánunk jött a darkos, vámpíros buli, és át kellett adni a helyet. :) Koncert után sokan odajöttek gratulálni, magyar lányok és fiúk, jó, hogy ott voltatok! :), egy olasz zenész srác megköszönte a szenvedélyes élményt, új barátságok alakultak.
Koncert után elmentünk egy nagyot sétálni, aztán Zac, aki szintén zenész, nagybőgőzik, invitált a kertjébe. Ahogy beléptünk, belecsöppentünk a mesebeli kertbe. Ott álltunk a közepén és beszélgettünk, nevettünk, énekeltünk. Olyan jó volt, hogy csak na! Sajnos vissza kellett indulnunk, és nem volt időnk már megnézni Zac mindenféle hangszerét, amiből 60 van neki. Megállapítottuk, hogy sétálni egyet este New York utcáin felér egy bulizással. Mennyi érdekes ember!
Másnap mentünk Wallingfordba, a magyar közösségi házba. Útközben megálltunk a parton.
Készült videó. Rudi bácsi mesélt az életéről nekünk, hogy miért jött ki, közben adta az italokat a "Kedvjavító"-ból. Rudi bácsit látni kell, és fogjátok is! :) Lenke néni szintén szegedi. Mindenkinek tetszett a koncertünk, aminek nagyon örültünk. Más ez a zene, mint, amit hallgatnak, de örültek nekünk. Csirkepaprikás, puszi és ölelés. Szép volt.
Vasárnap volt egy szabadnapunk. Visszamentünk New Yorkba találkozni ismerősökkel. Gergő elvitt minket egy hagyományos koreai étterembe. Jaj, de finom volt! Ah!
Azután elmentünk egy bolhapiacra.
Aztán nekiindultunk találkozni Taylorral.
Taylor gamelán zenét játszik. Mikor beléptünk a stúdiójába, megláttuk és meghallottuk a zenét. Gamelotron. Egy gyönyörű szerkezet, gyönyörű zenét játszik, leírhatatlan élmény volt. Készült videó! Tátott szájjal ültünk és hallgattuk a zenét és Taylort, ahogy mesélt.
Aztán átvitt minket Dokhoz, a másik csoda helyre. Beültünk a kisbuszába, ahol hátul nem voltak ülések, és száguldoztunk. Nagyon menő volt. :)
És megérkeztünk Dok stúdiójába. Megint tátott száj. Csoda helyeken jártunk. Szerencsére mindig nálunk van a kamera, mert ezeket jobb videóban megmutatni, mert én nem tudok róla írni. :)
Taylor:
Dok:
Majd valamikor hazaindultunk. :)
Most rohannom kell, a fiúk már csak rám várnak, utazunk tovább.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.