Meszecsinka

Annamari: Elindultunk Kanadába. Kicsit fáradtak voltunk, mert az előző napi koncert után a szálláshoz még két órát kellett utaznunk, hogy ne egybe kelljen levezetni a több órát másnap, és legyen időnk elbíbelődni a Niagaránál. A kanadai határon kicsit szétszedtek minket, ahogy ezt vártuk. A határőrök szigorúak, de jóságosak. Kérdezgetett minket, kik vagyunk, miért jövünk, meddig maradunk stb. Aztán, hogy van e alkohol a kocsiba, mondtuk van. Azt tegyük hátra, mert tilos az utastérben szállítani. Aztán ittunk e belőle most? Én erre hevesen bólogattam, miközben nem is értettem, mit kérdez (ha nem értem, de nem merek visszakérdezni, ugye rámondom a "yes"-t, vagy "jajaja, aha"-t :) ). Kikerekedett szemekkel nézett, közben a többiek röhögve lefordították, mit is kérdezett. Erre elkezdtem "no"-zni. Végül a határőr is nevetett. Tovább küldött minket a következő állomásra, ahol beregisztráltak, mint először Kanadába belépőket, majd le kellett ülni egy kispadra, ott kellett várni, amíg szétszedik a kocsit. Jött egy házaspár, és a nő meglátta a hangszereket, majd fejhangon visítva kérdezte, hogy mi zenészek vagyunk e. Az "igen"-re még hangosabban ujjongott, és miután kiderült, hogy magyarok vagyunk, akkor már értelmezhetetlen hangon örült. :)) Annyira jó volt, hogy mi sem bírtuk ki, hogy ne nevessünk. A férje meg próbálta hívni, hogy menjenek már tovább. Mondta a nő, hogy félig ő is magyar, és hú há hííííí jujjj <3 . Nagyon cuki volt!! :))

A határ után egyenesen a Niagarához mentünk. Kavarogtunk, hogy hol lehet leparkolni, ki volt írva, hogy Niagara vízesés egyenesen, alternatív Niagara vízesés jobbra, szóval mentünk összevissza. Megláttunk egy vízesést. Mondom ez tuti nem az, hát milyen kicsi, ez lenne a nagy Niagara?! Aztán, ahogy mentünk tovább parkolót keresni, megláttuk a naaagy Niagara vízesést. A másik valószínűleg az alternatív volt, vagy én nem tudom. :) Leparkoltunk, "figyu, fotózzál már le a menő szerelésemben, merthogy a csizma..." . Ugyanis, mikor megálltunk valahol (nem emlékszem, mikor pontosan) felfrissülni, és tébláboltam, jött három nagyon laza, középkorú amerikai pasi, és az egyik nagyon rekedt hangon odaszólt nekem, hogy "pretty boots", majd elkezdte énekelni "these boots are made for walkin' ". Na, onnantól kezdve máshogy tekintettem az addig szégyellt csizmámra (szétrúgtam az elejét), és én voltam a legmenőbb. jeee

Megint mindenhol mókusok és madarak, akik énekelnek, és közben a vízesés morajlása adja alá az alapot. Elindultunk felé, az "eleje" a vízesésnek visszafogott, és messziről látszik a vízpára. Lassan haladtunk, mert mindenhol olyan szép volt, hogy meg kellett állni merengeni. 

Közelebb érve...nem voltak szavak. Gyönyörű! 

Milyen élmény lehet a hajóról nézni, tyű...

A víz súlya:

És rengeteg sirály: 

Órákig ott voltunk nagyon sok emberrel együtt. Szerettünk volna egy közös fotót, megkértünk egy nénit, hogy csináljon, de az nem lett olyan jó. Aztán arrébb mentünk, leültünk várni a megfelelő emberre. Dávid vadászott. Járkált fel-alá, de nem jött a tökéletes. Aztán messziről megláttam egy fehér trikós pasit, mondtuk, na őt kell elkapni. Örömmel fotózott minket, kiderült, hogy kint született magyar! :) Nagyon sok képet csinált, minden oldalról, egyre távolabb ment a géppel, már azon viccelődtünk, hogy fel kell készülni a futásra. :D 

Mögöttünk az alternatív vízesés :)

Jó utat és szép élményeket kívánt a srác, majd továbbment. Lassan mi is elindultunk, mert menni kellett beállni Hamiltonba.

Viszlát szépséges Niagara vízesés, remélem még látjuk egymást!