Meszecsinka

Annamari: Már itthonról írok, még zsong a fejem, nem álltam át sehogyan sem. Gyorsan elrepült ez a majdnem 3 hét. Na, de ott tartottam, hogy... Ligonier után megérkeztünk Pittsburghbe, a Thunderbird Caféba. Erős váltás az öregek otthona után. A nagybajszos, tetkós, hangos részeg amerikaiak, akiket eddig csak filmeken láttam, kicsit megijesztettek. Bent vágni lehetett a füstöt (akkor jöttem rá, milyen jó, hogy már nem lehet cigizni szórakozóhelyeken), és a pasik között kellett mindig keresztülmenni a színpadhoz, úgyhogy én inkább kint maradtam vigyázni a kocsira, míg a fiúk pakoltak. :) Árpi még kint lefotózta a Meszecsinka feliratot, ami az ablakba volt kitéve, mikor bement, az egyik pasi megfogta a karját, és mondta, hogy ezt nagyon nem kéne. Na, ezek után én nem is csináltam képeket.

Azt hittük, ők lesznek a közönség, de aztán elmentek, és jöttek a konszolidált emberek (azért ez megnyugtató volt). :D Beállás közben odajött azért egy dőlöngélő, agyontetovált, bajszosmellényes férfi, bemutatkozott és kérdezte, milyen zenét játszunk. Mi egyből azt hittük, hogy ő a szervező, igaz, alig értettük, mit mond, mert összeakadt néha a nyelve, de hát a helyet látva simán el tudtuk hinni, hogy ő az. Nem ő volt persze, de megígérte, hogy majd jön a koncertre, nem jött. :(  Én meg lassan kedvet kapok a tetováláshoz.

Előttünk Lynette és Jim zenekara játszott (akiknél aludtunk aztán), két hastáncos kíséretében. Hm, kár, hogy nem álltam be én is. :)

A koncertünkre én is a legpörgősebb szoknyámat vettem fel, bár a színpadon nem volt akkora hely. Sebaj. Koncert után elvittek magukhoz Lynette és Jim. Egy mesebeli házba csöppentünk. Én már a kocsiban elaludtam, és mikor felkeltem csak egy erdőt láttam meg pár házat. Kiderült, hogy a hegyen laknak, az erdő mellett másik négy házzal együtt. Mikor beléptünk a házba, egyből felébredtünk. Rengeteg hangszer, fellépő ruha, rengeteg szoba, jacuzzi, masszázsfotel, képek, díszek, rengetegség. Nem tudom, meddig próbálgattuk a hangszereket, de mindenki megtalálta a legújabb hangszerét :) . Készült itt is videó!

Lynette: 

Theremin!!!! Mindig is ki szerettem volna próbálni, de nem gondoltam volna, hogy tééényleg ki is fogom! áááá annyira jó volt együtt énekelni vele! :)

Aztán ittunk bolgár pálinkát, megmutatták a Jim által készített cigány karaván kocsijukat, amivel egy évben egyszer-kétszer nekiindulnak pár hétre! A kocsi is és az összes szoba valami fantasztikusan volt berendezve, mindenhol tátott szájjal bámultunk. Aztán beültettek a masszázsfotelba.... Na. Szóval.... hát.... arról nem merek beszélni, milyen volt....a lényeg, hogy KELL EGY. Repetáztam belőle. Aztán beültünk a jacuzziba. Ezt már fel sem lehetett fogni. Mindig tudtak meglepetést okozni valami új dologgal, amit még nem mutattak meg. Homályba vész az az este. Másnap a madarak és a vonat zenéjére ébredtünk. A vonat több szólamban dudált (vagy mit szoktak csinálni a vonatok). Lementünk reggelizni, na az sem volt semmi. Terülj-terülj asztalkám, közben megint átjártuk a házat, hogy világosban is láthassuk.

Jim kedvenc képe (és az enyém is az volt). Egyetértettünk abban, hogy ez a kép a tökéletes harmóniáról és szabadságról szól!

Másnap utaztunk Clevelandbe, a Night Town étterembe. Kellemes hely, nagy nevek léptek és lépnek ott fel, megilletődés szintén. Tele volt a hely, tetszett az embereknek. Mi meg fenséges kaját kaptunk koncert után.

Beállás:

Backstage: egy egész lakás

Backstage: whiskey & water

Már nem emlékszem, hol aludtunk, azt hiszem egy motelban. Másnap indultunk Kanadába.